Az én viszonyom a szigethez furcsán alakult. Amikormég fiatal voltam, a korosztályomnak és érdeklődési körömnek megfelelő volt, akkor valahogy úgy alakult, hogy ebben az időben soha nem értem rá, mindig volt valami elfoglaltság, verseny, nyaralás, külföld... st. Később úgy éreztem, hogy én ebből az egészből kinőttem, nem nekem való a sátrazás, mocsokban mászkálás... Majd megszületett a gyerek, és én megkergültem a bezártságtól, az állandó felelősségtől. Kapóra jött a fesztivál. Egy lehetőség arra, hogy úgy legyek emberek között, hogy ezidő alatt senkinek se tartozzak elszámolással, senkire se figyeljek, csak saját magamra. Így lettem vénségemre szigetlakó. Azóta kijárok, úgymond erre az időszakra más dimenzióba helyezem magam. A baj csak akkor van, amikor elkezd kattogni az agyam.

Van egy fiú, akit bár nem itt ismertem meg, mégis, gondolataimban mindig összefügg a hellyel. Ő volt az, akinek a hívására először komolyan elgondolkoztam, hogy valóban kilátogatok. Akkor különféle okok miatt nem jött össze, de talán ez ültette el a bogarat a fülemben, hogy mi lehetne az ideiglenes menekülés számomra. Kettőnk kapcsolata nem volt hosszú életű, túl sokat sem éltünk meg egymás mellett, mégis valami furcsa oknál fogva ő különleges szerepet kapott az életemben, és az emléke menthetetlenül összefonódott a szigettel. Kettőnk kapcsolata már eleve szürreális, csak a korkülönbséget tekintve is. Mégis, olyan szexuális vonzerő él közöttünk, hogy a személyes találkozásaink csak akkor nem torkollottak szexbe, amikor ennek valami külső fizikai akdálya volt. Persze, ha a földön maradok, akkor azt mondom, ő csak mindig élt a felkinálkozó lehetősséggel, ami a korát tekintve nem baj, így teszi jól. Én meg mindig is túlzottan forróvérű voltam, sosem esett nehezemre partnert találni. Szóval ennek az egész összevisszaságnak annyi az értelme, hogy valószínüleg az egész történetet ő nem tartja annyira említére méltónak, mint én. :)

Ma is kinn voltam, buliztunk, de amikor befeküdtem a sátorba, alvás helyett kattogott az agyam, és ezen témakör körül jártak a gondolataim. Miért olyan fontos nekem ez a fiatal fiú? Vajon mit hozott ő az életembe, amitől időről időre eszembe jut? Azt hiszem, amíg ezt nem fejtem meg, önmagammal sem lehetek tisztában, és addig nem találhatom meg az utam a lelki felépüéshez.