... a havat! :) Szeretem, ha esik, valahogy olyan megnyugtató a fehérség mindenhol. Ilyenkor még jobban vágyok síelni. Kiskorom óta bennem van, rendszeresen jártunk. Idén sajnos úgy néz ki, kimarad, pedig most tényleg remek hó van mindenhol. Valahogy kell nekem az a pár nap ott minden felett, ahol csend van, ahol kitisztul az ember tüdeje, és ezzel együtt a feje is. Akárhogy is vesszük, azért magányos sport ez, mert csúszás közben az ember egyedül van. Kell ez a kiszakadás a városi pörgésből, mindennapokból.

Úgy várom már, hogy a kis törpét is megtaníthassam csúszkálni! Majd jövőre mindenképp lécre teszem. Idén szánkózott életében először. Ő tényleg élvezi a havat. Egész héten nem bírtam az udvarról berángatni, az se érdekelte, hogy baromi hideg van. Mondjuk neki könnyű a jó kis vastag anorákjában, csak mi fagytunk kockára, és a mi cipőnk ázott be. Múlt hétvégén kimaradt a szánkózás, mert más program volt, de tegnap eljutottunk. Nem kellett neki 2x mondani, hogy ráüljön, és le se lehetett robbantani róla. Az első csúszásnál még azt mondta, nem akarom, de leérkezés után már lelkes volt. A legvégére ő kiabálta a leghangosabban, hogy "PÁLYA!" :))) Nagyon jó kis nap volt, még így, betegen is, igazi nagy családi buli.