ráadásul nem először az utóbbi időben. Mostanáan többször vagyok lenn, mint fenn, és ez nagyon nem tetszik.

Ma megint balhé volt. Persze ha iszik, akkor két irányba mozdul a viselkedése: vagy hirtelen nagyon szerelmes lesz, és ezt ki is mutatja; vagy pedig meglehetősen agresszív lesz, dobál, rugdossa a dolgokat és mindenbe beleköt. Én egyik állapotot se szeretem. A agresszívat érthető okokból, a romantikusat meg azért nem, mert nem valódi, önáltatásra meg nincs szükségem. Amikor józan, akkor meglehetősen távol vagyunk egymástól, szinte egymás mellett élünk. Amikor hazaér első dolga, hogy rohan kibontani egy sört, és mivel a családban mindig talál partnert egy következőre, egynél nem is áll meg. A félreértések miatt meg kell jegyeznem, nem matt részeg ilyenkor, csak olyan pityókás legtöbbször.

A helyzet az, hogy vagy szinte nem is találkozunk, vagy pedig ilyen állapotban van. Ezért nem mondhatom, hogy ez a kapcsolat szárnyakat adna nekem, sokkal inkább lehúz, kiforgat önmagamból. Nem tetszik amivé váltam, és szeretném legalább a régi énem árnyékát visszakapni. Szeretnék őszintén és felszabadultam mosolyogni. Mindehhez persze még erősödnöm kell, hogy legyen bátorságom mindent magam mögött hagyni, és a fiammal egy teljesen új életet kezdeni.

A mai nap megint egy mélypont volt. Úgy alakult, hogy ismét volt társasága a sörhöz, így jobban csúszott. Este persze az agresszív oldala jött ki. Nekiállt megint szétdobálni mindent, és közölte, ha nem takarítom össze amit csinált, akkor mehetek gyerek nélkül ahova akarok. Ez most egy nagyon erős kötélhúzás, de nincs kedvem a gyerek elött vitatkozni, és ráncigálni őt. Csak azért raktam össze, mert a kedves apuka, ha bejön, persze tuti átgázolt volna rajta, és a nagy zajban felébresztette volna a gyereket. Azon azért komolyan elgondolkodtam, hogy holnap este nem alszunk itthon. Csak a kisbabámra ne legyen rossz hatással, hogy az apja ilyen önző, az anyja meg nem bír a sarkára, és ezzel együtt a saját lábára állni.